A tánc mint energiaforrás

A ritmus létünk alapja. Ha figyelmet fordítunk saját testünkre, akkor láthatjuk, hogy szívünknek, légzésünknek, egész testünk működésének megvan a saját ritmusa. Ugyanígy a külvilágban is, az évszakok, éjjelek-nappalok váltakozásának, a Holdnak, Földünk forgásának, és még sorolhatnánk. Minden mozgásban van, rezeg és minden energia.

 Mindennapi életünkben azonban nem sűrűn gondolkodunk el testünk és világunk lenyűgöző csodáin. Egyre modernebb és technikailag fejlettebb környezetünkben háttérbe szorulnak az ősi rituálék, szakrális mozgásformák, összejövetelek melyek közelebb hozták az embereket a természethez és egymáshoz is. A hagyományos energiaforrások, gyógymódok, illetve az emberi test veleszületett belső programja, az öngyógyítás helyett a gyógyszeripar rohamos fellendülését tapasztalhatjuk. Ha csak a televízióban látott reklámokat megfigyeljük, minden harmadik gyógyszert ajánl. Így nem csoda, ha szinte az az érzésünk, hogy a betegség, a mindennapos fájdalom az élet velejárója, s csak ezekkel a gyógyszerekkel küzdhetünk ellenük. Közvetlen környezetünkben, munkahelyen, buszon hallott beszélgetésekből is kiderül (vagy akár részesei is vagyunk ezeknek), hogy leggyakrabban taglalt téma a betegség, mi, hol fáj, kinek miért rossz vagy melyik ismerős tett nagyobb szörnyűséget, stb. Ennek ellenére, lényünk legmélyén tudjuk, csak a környezetünk megfigyelésének eredményeképpen nem hisszük el (vagy csak részben), hogy a jóllét, az öröm, a jó érzések a természetes állapotunk. Mi magunk tehetünk arról, ha ez az alapállapot valami másba fordul át, valami rosszabb felé veszi az irányt, attól függően mennyire tápláljuk. Azáltal, hogy sokat beszélünk, írunk róla, sokat gondolkodunk egy adott dologról, vagy nézzük a tv-ben, hallgatjuk a rádióban, tápláljuk azt, mégpedig saját koncentrációnkkal, figyelmünkkel, vagyis energiánkkal.

Lényünk alapját képező ősi ösztöneink, kollektív kódolt mintáink, érzéseink viszont szerencsére még bennünk élnek. Általában elfojtásra vannak kárhoztatva, de meglepő módon nem kell sok erőfeszítés a felszínre hozásukra. A dallamos zene, az örömteli tánc, az elengedés, megengedés állapota újra visszarepít minket egy gondtalan állapotba, a boldogságba. Energiaháztartásunk ilyenkor jelentősen megemelkedik, s már-már a sok rossz tapasztalat, érzés, betegség után bűntudatunk támadhat, hogy jól érezzük magunkat. A tánc, vagy zene gyakorlása által viszont ez a bűntudat hamar megsemmisül, amikor lényünk egyre közelebb kerül eredendően jóllétben lévő állapotához. Ezentúl mindig ezt az állapotot keressük majd, s hála a Teremtőnek, van választásunk. Választhatjuk, hogy továbbra is koncentrációnkat, figyelmünket, azaz összes energiánkat a rossz, kellemetlen, fájdalmas, bosszantó, vagy éppen félelmetes dolgok, események felé irányítjuk, vagy nyitott szemmel és füllel járva a világot, észrevesszük és minden energiánkat a kellemes, örömteli, szép, boldog, jó, kedves, gyümölcsöző dolgok, történések felé fordítjuk. Egyszerre a kettő nem lehet jelen hosszabb ideig. Ha az egyik oldalt tápláljuk, a másik oldal elsorvad. Tehát módunkban áll akarni azt, hogy jól érezzük magunkat, és tenni is ezért. A zenehallgatás, a táncolás és nagyon sok dolog még (ki-ki megtalálhatja a számára megfelelőt) felszabadít és megtanít erre az összefüggésre. A tánc elkezdése azonnali eredményt hoz, hiszen jelen van a zene is és egész testünk, szellemünk (koncentrációnk, odafigyelésünk, tehát energiánk) részt vesz benne. Egy olyan ősi erő ez, mely megoldást nyújthat mind fizikai, mind lelki, szellemi problémáinkra. Amikor gyakoroljuk a táncot, testünket fejlesztjük, átmozgatjuk, jólesően erősítjük, lelkünk pedig kikapcsol, feltöltődik.

A tánc rendkívüli gyógyító és közösségformáló ereje is köztudott. Mivel a gyökerekhez való visszatérés kifejeződése, segíti a test öngyógyítását, a feszültség feloldása által. Minden betegség okozója a lelki feszültség. A lelki feszültséget pedig a hosszan tartó negatív gondolkodás, életvitel és érzelmek okozzák. A betegség képtelen megmaradni egészséges érzelmi állapotban és pozitív gondolatokban bővelkedő testben. A tánc és annak öröme által megsemmisül a negatív légkör a testben és a szellemben, a pozitív gondolatok, érzések pedig helyükre lépve kellemes eseményeket, gyógyulást idéznek elő. Amikor táncolunk, kiadhatjuk a felgyülemlett bántó érzelmeket, negatív töltetű eseményeket, megszabadulhatunk ezek terheitől, s szabadabban, könnyebben irányíthatjuk életünket, sorsunkat.

A közösségformáló erő leglátványosabban olyan rendezvényeken, programokon figyelhető meg, ahol tábortűz hangulatfénye mellett, dobszóval, vagy élőzenekarral kísért táncolás történik. Ekkor az emberek rezgésszitje megemelkedik, s a sodrás mindenkit magával ragad. Személyes tapasztalat alapján kijelenthetem, hogy még a legszkeptikusabb, legmogorvább odatévedő is bekapcsolódik a körtáncba, az éneklésbe, nevetésbe. Ekkor már egy magasabb szintű élmény jelenlétét érezhetjük, amikor nem számít a többi ember honnan jött, kicsoda, hogy néz ki, ismerős-e, vagy sem, jó viszonyban állunk egymással, vagy sem, mert az egység érzését éljük át. Megtapasztaljuk, hogy egy forrásból valók vagyunk mindannyian, s ez a forrás a jóllét állapotát rendelte el alaptermészetünknek, a szeretet állapotát, a boldogságot.  A kérdés csak az, hogy elfogadjuk-e. A tánccal mindenképp ezt választjuk.