A muszlim fürdőkultúra szerepe az egészség és szépség megőrzésében
Az iszlám történetében kiemelkedő szerepet játszik a rituális mosakodás. Már a középkorban számos fürdőt építettek. Vallották, ha Allah figyelemmel és törődéssel viseltetik a világ és annak minden teremtménye iránt, akkor az embereknek is törődniük kell saját magukkal és a testükkel. Úgy vélték maguk is sokat hozzátehetnek egészségükért a rendszeres tisztálkodással, ennek következtében hamar kialakult a fürdés, szépségápolás kultúrája a birodalomban. Nemcsak a közfürdők szolgáltak tisztálkodásra, hanem otthon a háremükben is kialakítottak fürdőhelységet, fürdőmedencével, melyben nyáron hideg, télen meleg vízzel teli kancsó szolgálta frissességüket. A közfürdőkbe, vagy hamam-okba hetente egyszer jártak, a rituálén és tisztálkodáson, szépülésen, felfrissülésen kívül társadalmi szerepe is volt a fürdőknek, a társasági élet fontos színterét jelentették.
Ha áttekintjük a muszlimok hitvallását, megértjük, hogy magát az egészség és a szépség megnyilvánulását Allah művének beteljesüléseként értelmezték, ezért a szépség- és egészségápolás (egymástól elválaszthatatlanul) az iszlám valláshoz tartozó kötelezettség volt.
A víz maga az arabok számára a Paradicsomot előrevetítő földi jelenség volt. Így a fürdők épülete is a legteljesebb tökéletességet, luxust, pazar pompát hordozta magában. A szökőkutak, csobogó források nemcsak testüket, de lelküket is felfrissítették és harmóniát teremtettek szívükben. Miként ennyire fontos építmények voltak, egy város anyagi helyzetét is tükrözték, minél szebb volt egy város fürdője, annál gazdagabbnak, híresebbnek számított. A kupolák és oszlopok mind a fürdőzők gyönyörködését voltak hivatottak kiváltani, illetve Allah világát szimbolizálták. A víz kapcsolatot jelentett magával az istennel. Ablakai gyakran csillag alakúak voltak, áttetszőségük miatt pedig fényárban úsztak a fürdőzők. A falakat és padlót márványcsempék borították, melyek még jobban fokozták a pompát. Az építmények belső tagolása a pompa mellett praktikus és logikus volt. Több helység következett egymás után: öltöző, forró vizes medence, langyos vizes medence, hideg vizes medence, pihenő szoba, étkező szoba. A medencéknél finom pára szolgált a bőr pórusainak megnyílására, tisztulására. A medencék száma és mérete természetesen függött az építtető anyagi és társadalmi helyzetéről, a fürdőzők igényétől, de mindegyikre jellemző volt, hogy egységei az évszakokat szimbolizálták: a legmelegebb helyiség a telet, a langyos az őszt, a hideg a nyarat, a pihenő helyiség pedig a felüdülést hozó tavaszt. A tehetős és kevésbé tehetős fürdőzők elkülönítését fürdőkabinok, illetve egyszemélyes kádak szolgálták.
A fürdőzés igen szabályozott keretek között zajlott, az egyes termekből a többi terembe jutást csak a helyes sorrend betartásával volt szabad végrehajtani. Előírás volt az izzadás miatt a sok folyadék, főként rózsavíz és almaszörp fogyasztása, illetve a test különböző krémekkel való bedörzsölése, illatos kendőkkel való megtörlése.
A fürdőkbe a nők is ellátogathattak, amikor a férfiak nem voltak ott, vagy léteztek olyan fürdők is, amelyeket csak férfiak, vagy éppen csak nők látogathattak. Azokban a fürdőkben, ahol mindkét nem megfordult, külön jelzéssel adták a férfi nem tudtára a tilalmat: törölközőkendőt raktak a bejárathoz. A nők itt bizalmasan, intim keretek között cserélhettek eszmét gyereknevelésről, receptekről, szépségápolással kapcsolatos véleményekről, friss pletykákról, szerelmi ügyekről. A nők számára így nagy szabadságot jelentettek ezek az alkalmak, meg is adták a módját, felékesítve magukat, a legszebb ruháikba bújva indultak a fürdőbe. Nőrokonaikat és kisebb fiúgyermekeiket (amíg azok fel nem serdültek) is magukkal vihették. Az idősebb nők, akiknek fiaik voltak, ekkor mérték fel a fiatal arajelölteket, a férfiak ugyanis csak szemüket láthatták. Az anyósjelölt így megismerkedhetett a leendő menyasszony családjával, szemügyre vehette annak testi adottságait, beszédéből következtethetett gondolkodásmódjára, s gyakran így kezdődtek el a házasságkötések.
A fürdő személyzete is nőkből, vagy eunuchokból állt. A szépségápoláshoz tartozott a bőr ledörzsölése, a hajpakolások, arcpakolások alkalmazása és a szőrtelenítés művelete is. A hajukat is gyakran festették ( férfiak is), vagy feketére, vagy pedig hennával, ami narancsos, vöröses árnyalatot kölcsönzött gondosan festett tincseiknek. A test szőrtelenítésével kapcsolatos hanyagságot a muszlimok piszkosságként és ápolatlanságként értelmezték, és a szőrös nők állandó csúfolódások, adomák tárgyai voltak. Előírás volt a heti szőrtelenítés, a nők pedig ennek eleget is tettek különböző krémek használatával az egész testen. A nők az utcán csak illatosságukkal és szépen kifestett szemükkel tűnhettek ki. Így fontos volt a fürdőzés utáni illatosítás és szem hangsúlyozása festékekkel. Szintén nagy gondot fordítottak a fogak tisztítására, melyhez összezúzott gyöngyház, tojáshéj és faszén keverékét használták. A 11. században al-Shirázi, szír orvos műve számba vette ezeket a kozmetikai, szépészeti eljárásokat, anyagokat.
Különösen hangos volt a hamam, amikor egy házasság előtt álló szűzlányt vezettek be a fürdőbe. Itt megbeszélhették ugyanis a részleteket, a hozományt például. Tapasztalt fürdetőasszonyok pedig az esküvő előtti napon felkészítették a menyasszonyt, hogy a legjobb formáját hozza.
A fürdőkkel kapcsolatos megítélés nem volt egységes a muszlim világban, tévhitekkel bővelkedő történetek, babonák keringtek ezekről. Ezek szerint a nőket nem kellene engedni a fürdőkbe, csak ha betegek, vagy nemrég szültek, illetve hogy a fürdőkben démonok és rossz szellemek is tanyázhatnak, vagy hogy a hamam-ok az ördög lakhelyei. Ezek a babonák úgy beleszövődtek a mindennapjaikba, hogy imádkozni nem volt szabad a fürdőkben.
A fürdő tehát hol, mint pokol, hol, mint földi Paradicsom jelenik meg a középkori iszlám világ forrásaiban, de mindenképpen fontos szerepet játszott a mindennapi életben, a test és lélek felfrissülését, szépségápolást és társadalmi eseményt, közösségi élményt nyújtó helyként. Amíg Európában elhanyagolt, jelentéktelen és kevéssé ismert volt a fürdés, szépségápolás, addig az iszlám fürdőkultúra hatalmassá nőtte ki magát. /Kéri Katalin: A földi paradicsom/