Története

Az tánc története

A tánc ősidőktől kezdve jelen volt az ember életében, nemcsak ünnepnapokon, szertartásokon, hanem a mindennapi életben is. A tánc segítette a spiritualitással való kapcsolatot, a gyógyító szertartásokat, fejlesztette az alkotást, önkifejezést, ugyanakkor speciális erőnléti funkciói is voltak. A férfiak a tánccal felkészültek a vadászatra, harcra, elérték a megfelelő edzettségi állapotot. A nőknél a termékenységet, a szülésre való felkészülést segítette elő a tánc. A rendszeres mozgás karban tartotta a nők és férfiak testét-lelkét egyaránt és misztikus tulajdonsággal bírt. A mozdulatsorok monoton ismétlése, a dob ütemes hangja meditatív, ellazult állapotba ringatta a résztvevőket, így újult erővel indultak neki a munkának.

Az orientális tánc hastánc?

A hastánc szó hallatán sokaknak még ma is téves elképzeléseik, esetleg hiányos ismereteik vannak. A legtöbben egy csodás, díszített ruhás táncosnőt képzelnek el, aki áttetsző fátylával vonzó táncot lejt a férfinak. Valójában ez a tánc nem csak a férfi elcsábításáról szól. Komoly hagyományai, többféle stílusai vannak, melyek tájegységenként változhatnak. A keleti népek táncának is nevezhető, mely generációról generációra hagyományozódott. „A hastánc kifejezés ma már igen elterjedt, ám vitatható elnevezés. Valószínűleg a francia Danse du ventre, azaz „a gyomor tánca” kifejezésből származhat. Tánc közben viszont az egész testünk az eszközünk, nem csak a hasunk. Az orientális tánc viszont összefoglaló neve a Közel-Kelet, India, Egyiptom és néhány kelet-európai ország táncainak.”(Tazz Richards Hastánc című könyvéből, 14.o.)

Az orientalizmus

„A mesés, titokzatos Orient varázsa az 1700-as évek végétől tömegével vonzotta az utazókat. Az orientalista képzőművészet kedvelt témája a hajlékony, sudár alkatú táncosnő, akinek festményeken megörökített, idealizált képe még inkább vonzóvá tette az ismeretlen Keletet. A mai oreintális tánc valódi, élő mozdulatként – az ázsiai, észak- és közép-afrikai, arab-félszigeti népek színes kultúrájából kiemelve – az 1800-as évek végén jelent meg Európában és az Amerikai Egyesült Államokban: az 1876-os philadelphiai centenáriumi, az 1889-es párizsi és az 1893-as chicagói világkiállításokon. A felemás erkölcsökkel rendelkező, viktoriánus neveltetésen felnőtt polgárokat nagyon vonzotta a messzi tájakról odavarázsolt, muszlim világ.”(Balla Tünde Aziza  Hastánc - harmónia, életerő, testformálás, erotika - című könyvéből, 13. o.)

 A varázslat a mai napig tart és  állítható, hogy a jövőben is érdeklődésre ad majd okot ez a csodás mozgásforma.